Az esővíz összegyűjtése és újrahasznosítása a legegyszerűbb és legrégebbi módszere az emberiségnek arra, hogy olcsón vízhez jusson.

Össze lehet gyűjteni folyókból vagy a tetőről is, sok helyen a vizet belevezetik egy mély kútba vagy éppen a párából vagy a ködből gyűjtik hálókkal vagy más szerszámokkal. Az így összeszedett víz használható kertekben, állatok itatására, locsolásra, sőt, kellő kezelés után akár otthoni használatra is jó ivóvízként.

Egy kis törióra

Már időszámításunk előtt 7-10 ezer évvel is kialakítottak őseink olyan ciszternákat, amelyekkel az esővizet gyűjtötték össze és tárolták. Régészeti leletek Mezopotámiában és Ázsiában megmutatták, hogy Kr.e. 4000-ben ezek a ciszternák már létfontosságú elemei voltak a száraz vidékeken a földművelésnek. Rengeteg ilyet találtak Jeruzsálemben és Izrael egész területén, sőt, egy Kr.e. 2500-as lelet egy olyan tárolót tárt fel, amelynek kapacitása elérte az 1700 m3-t. Egy kőből faragták ki, amibe még hatalmas köveket tettek és az egészet agyaggal tették szivárgásmentessé. De gyűjtötték és újhasznosították az esővizet Krétán, a Római Birodalomban, a Bizánci Birodalomban és például Velence városállama is évszázadokig függött az esővízgyűjtéstől, mivel a várost kitevő lagúnák vize ihatatlan.

 

És akkor a jelen

Rengeteg országban van nagy hagyománya az esővízgyűjtésnek és újrafelhasználásának. Kanadában a 2000-es évek közepétől törvény segíti a legújabb technológiák alkalmazását a földművelésben, az iparban és a lakossági felhasználásban egyaránt.

Indiában több városban kötelező minden háznak kiépítenie esővízgyűjtő rendszert. Több helyen földművelésre használják, azonban sokszor ez az intézkedés azért volt fontos, hogy a monszunok idején kevesebb víz árassza el az utcákat. Chennaiban öt év alatt 50%-kal nőtt az így begyűjtött víz mennyisége, Mumbaiban pedig városvezetés régóta tervezi, hogy kötelezővé tegye a házi vízgyűjtőket.

Az Egyesület Királyságban gyakori látvány a kertekben az esővízgyűjtő, amit aztán locsolásra használnak. A brit kormány törvénnyel támogatta, hogy az újépítésű házak hatalmas földalatti tárolókkal épüljenek meg, az ezekben felgyűlő esővizet pedig locsolásra, mosásra és a vécé lehúzására hasznosítsák újra. A törvényt végül 2015-ben vonták vissza.

A világon arányaiban a legtöbben Thaiföldön használják vidéki területeken az esővízgyűjtést, jelenleg a vidéki népesség nagyjából 40%-a. A kormány már a 80-as évektől támogatta ezt a módszert. A 90-es években aztán elfogyott az állami támogatás a tárolókra, ekkor a privát szektor lépett közbe és többmillió tárolót biztosított a lakosságnak, amelyek közül rengeteget még ma is használnak.

Barcelona egyik gyönyörű látványossága a Raval Színház vertikális kertje, amely teljes mértékben önfenntartó. Az Urbanarbolismo csapata által tervezett és az Unusual Green által létrehozott szerkezetet 2013. november 13-án adták át. A kert öntözéséhez az esővizet a tetőn gyűjtik össze és lent tárolják. A tetőn elhelyezett két napelem adja az energiát ahhoz, hogy a vizet felpumpálják és a növényeket locsolni tudják.

a kép forrása: inhabitat.com

Németországban az éves csapadékszint 563 és 855 mm között ingadozik, ezért egyre növekvő érdeklődés övezi az esővízgyűjtő rendszereket. A komoly légszennyezettség és az ivóvizet szabályozó szigorú rendeletek miatt ezt a vizet nem szabad fogyasztásra használni, így a mosdókban, ruhamosáshoz és locsoláshoz hasznosítják a németek. A legnagyobb előnye az esővízgyűjtésnek és tárolásnak az, hogy a vízelvezetésért komoly összegeket kell fizetni Németországban, viszont az így kialakított, a rezsit is csökkentő rendszerek telepítését segíti és ösztönzi az állam.

Hol használják?

A földművelésben értelemszerűen nagyon népszerű az esővízgyűjtés, azonban városi területeken szintén gyakori. A zöldtetők is segítik az esővízgyűjtést, amivel aztán a házak hőmérsékletét is hatékonyan tudják csökkenteni a felhasználók. Az ENSZ is rendszeresen felhívja a figyelmet arra, hogy a tisztább, fenntarthatóbb és egészségesebb városok eléréséhez nagyon jó és egyszerű módszer az esővízgyűjtés és annak újrahasznosítása.

A Karib-tenger több országában bizonyították, hogy az esővízgyűjtéssel hatékonyan fel lehet készülni az éves termés elveszítése ellen, hiszen az esetleges szárazság idején is tudnak locsolni és így terményt előállítani.

A legnagyobb esővízgyűjtő rendszere Németországban a Frankfurti Repülőtérnek van, amivel éves szinten nagyjából 1 millió m3 vizet tudnak újrahasznosítani. Az egész rendszer 1,5 millió márkába (63 000 dollárba) került 1993-ban. A vizet egy 26 800 m2-es területen gyűjtik hat, egyenként 100 m3-es tárolóba a repülőtér alatt. Legfőképp a mosdókban, locsoláshoz, takarításhoz és a légkondicionáló berendezésekhez használják.

A Darmstadti Műszaki Egyetem szintén hatalmas esővízgyűjtő rendszerrel rendelkezik, már 1993 óta. A vizet elsősorban a mosdókban használják, valamint a laboratóriumok hűtési és tisztítási feladatait végzik el vele. A rendszer telepítése óta a vízszükséglet csupán 20%-át teszi ki ivóvíz, ami éves szinten 80 000 m3 víz megtakarítását jelenti.

Kis hazai körkép

Hazánkban jelenleg még nem bevett szokás az esővíz gyűjtése, pedig az átlagos csapadékmennyiség nagyjából 550 mm négyzetméterenként az országban. Ebből bőven lehetne locsolásra vagy éppen a háztartáson belül mosásra, mosogatásra használni, hiszen ehelyett egy átlagos háztartás akár napi 150 litert is elhasználhat a sokkal drágább tiszta ivóvízből. Bevett dolog például a kertek locsolórendszerének olyan kialakítása, ahol egyből egy föld alatti tartályba gyűjtik az esővizet, de a legegyszerűbb talán a tetőről összegyűjteni az esővizet. Sajnos az ilyen rendszerek megtérülése például a szürkevíz újrahasznosításával szemben sokkal lassabb, nagyjából 10-12 év és a kialakításuk is drága itthon. Bár igény és lehetőség volna rá, egységes szabályozási rendszer hiányában állami támogatás sincs egyelőre az esővízgyűjtésre, pedig háztartásunk vízfogyasztásának több mint felét, 53%-át tudnánk pótolni vele, ami óriási segítség lenne rengeteg honfitársunknak, arról nem is beszélve, hogy az egyre aszályosabb időszakban a növényeknek is hosszabb élettartamot tudnánk biztosítani.

 

A nemzetközi együttműködési projektet az Interreg CENTRAL EUROPE Programból, az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatja. A magyar partner részvétele a projektben a Magyar Állam társfinanszírozásával valósul meg.