Projektek
Az első Zuglói Dialógus Est eseményen, melynek átfogó témája a zöldfelület vs. parkolás helyzete volt a kerületben, négy tematikus asztalnál zajlott párhuzamosan beszélgetés szakértő moderátorok, valamint zuglói lakosok és érintett szakmai szereplők részvételével. Az alábbiakban az ott készült jegyzetek alapján összefoglaljuk, hogy mi is történt az egyes asztaloknál. Az összefoglaló célja, hogy közérthetően bemutassa, milyen kérdések, dilemmák és közös gondolatok fogalmazódtak meg az egyes kérdések körül.
Közterek és beépítettség mint városfejlesztési kérdés
Szakértő moderátor: Szaló Péter
Ennél az asztalnál a beszélgetést a 15 perces város koncepciója, a VIII. kerületi parkolási reform tapasztalatai, a gyalogosközpontú városfejlesztési intézkedések és az Egészséges utcák program bemutatása vezette fel. A résztvevők ezt követően arról gondolkodtak, hogy ezek az elvek mennyiben alkalmazhatók Zugló sajátos városszerkezetére, és mely helyi adottságok nehezítik az adaptációt.
A beszélgetés egyik alapvető kiindulópontja Zugló sokszínűsége volt. A kerület beépítettsége rendkívül változatos: belvároshoz közeli, kisebb társasházas területek, különböző léptékű lakótelepek, valamint kertvárosias, családi házas övezetek egyaránt megtalálhatók itt. Ezek a területek eltérő problémákkal és igényekkel szembesülnek a közterek és a beépítettség kérdésében.
A kertvárosi, családi házas részeken élők számára fontos az alacsony lakásszám megőrzése egy-egy telken belül. Ezeken a területeken jelenleg még viszonylag sok a zöldfelület, ugyanakkor az utcai növényzet rendszertelen fenntartása miatt a fák állapota romlik, sok helyen pusztulás figyelhető meg. A lakók gyakori igénye a fizetős parkolási övezetek kiterjesztése, hogy napközben az utcák ne alakuljanak át P+R parkolókká.
A nagyobb lakótelepeken a parkolás szintén komoly nehézséget jelent. Ezeket a területeket eredetileg szellősen építették be, megfelelő parkokkal és közösségi terekkel, ám a korabeli gépjármű-állomány jóval alacsonyabb volt. Mára a lakók egy része új parkolóhelyek kialakítását szorgalmazza, ami viszont csak a meglévő zöldfelületek rovására lenne megvalósítható. A belvárosiasabb, kisebb társasházas övezetekben is jelentős a parkolóhiány, miközben sok helyen fizikailag már nem lehetséges további parkolóhelyek létesítése.
Egymást erősítő gondolatokként fogalmazódott meg, hogy az önkormányzat szigorúbb szabályozására lenne szükség az építkezések során, az újonnan épített házak méretére vonatkozóan, az ingatlanon belüli parkolóhelyek számának meghatározásakor. Ebben szabályozási eszköze lehet az Önkormányzatnak, hogy felmenő rendszerben, új építésű lakások esetében nem ad közterületi parkolási kedvezményt a lakosság részére, a gépjármű tárolást a tulajdonosok így telken belül kénytelenek megoldani. A zöldfelületek értékéről, védelméről határozott álláspontra lenne szükség, és mindezekről fontos lenne folyamatosan és érthetően kommunikálni. Emellett a tömegközlekedés javítására kéne helyezni a hangsúlyt és ez változást hozna az autóhasználatban is.
A beszélgetés végén felmerült, hogy valóban probléma- e Zugló „belvárosiasodása”, amire sokan panaszkodnak, ha jelenleg nagyobb része „alvóvárosként” funkcionál, megfelelő infrastruktúra és elegendő munkahely hiányában. A kérdéssel összefüggésben alaposabb gondolatok kifejtésére sajnos már nem maradt idő, így azonnali és egyértelmű válaszok nem születtek, ami rámutat a téma és Zugló diverzitásából adódó komplexitásra, és hogy milyen ellentmondás van a várostervezői és lakossági szempontok között.
Városi zöldfelületek
(szakértő: Tatai Zsombor)
A kerekasztal-beszélgetés résztvevői főként zuglói lakosok voltak, kisebb részben pedig olyanok, akik munkájuk miatt kötődnek a kerülethez. A jelenlévők többsége 40–50 év feletti, valamint néhány fiatal is csatlakozott, egyikőjük építész hallgató. Amikor azt kérdezték a csoporttól, hogyan jellemeznék maguk számára (szubjektíven) egyetlen szóval Zuglót, a válaszok a „zöld”, „kertváros”, „otthon”, „második otthon” fogalmak köré csoportosultak, ami jól jelezte a lakók erős érzelmi kötődését a kerülethez.
A beszélgetés egyik fő témája a zöldfelületek szerepe és a klímaadaptáció kérdése volt. A meghívott tájépítész szakértő, Tatai Zsombor emlékeztetett arra, hogy Zugló történetileg is zöld városszövetre épült: az 1917-es szabályozási terv a saját korában is szokatlanul merésznek számított: a főútvonalak mentén négyes és hatos fasorokat, de olykor akár nyolcas fasorokat is előirányzott. Történeti okok miatt aztán az eredeti terv csak részben valósult meg, mindezzel együtt Zugló identitásában mai napig meghatározó a „zöld” és a „kertvárosias” jelzők. Viszont a gyorsan változó igények – például a közlekedésfejlesztés, a közműfejlesztés, az extrém időjárási események vagy a fák sérülékenysége – komoly kihívást jelentenek. Több alkalommal előkerült a zöldfelület-minőség javításának igénye és ezzel összefüggésben az ún. szivacsváros-elv, amely az esővíz helyben tartását segíti. A szakértő a nyári ún. hőszigethatás csökkentésének fontosságát szintén kiemelte. A beszélgetésben előkerült az is, hogy a helyenként kusza tulajdonviszonyok és felelősségi körök (állam, Fővárosi Önkormányzat, kerületi önkormányzat, MÁV, BKK, Budapest Közút, egyéb vállalatok, magántulajdon…) gyakran nehezítik a hatékony reagálást, és a lakossági tájékoztatás hiánya rendszeresen konfliktusokat eredményez.
A zöldfelületek használatával, megítélésével kapcsolatos (érdek)ellentétek is gyakran előkerültek. Így például az olyan extenzíven fenntartott zöldfelületek, mint a méhlegelők létrehozása (köznyelvi értelemben a rövidre vagy hosszúra hagyott fű kérdése) szemléletváltást kíván nem csak tervezők, döntéshozók, hanem a használók részéről is, legyen az akár kutyás parkhasználó, vagy más társadalmi réteg. Szintén visszatérő téma volt az egyéni kezdeményezések lehetősége, vagy annak korlátai (például társasházak körüli, kertes házak előtti közterületen). Ezek a példák is erősítették azt az érzetet, hogy a kommunikációs hiányosságok sokszor félreértésekhez vezetnek.
Már ennél az asztalnál is felmerült, hogy a parkolás és mobilitás kérdésköre a lakosság egyik legfeszítőbb problémája. A résztvevők szerint miközben a panelházas övezetekben jelentős a plusz parkolóhelyek iránti igény, a parkolók számának növelése további autókat vonz be és fenntartja az ördögi kört (ún. „gerjesztett kínálat”). Például az újépítésű lakásokhoz épített parkolóhelyekről elmondható, hogy hosszú távon a közterületi zöldfelületek rovására mennek, hiszen egy új zuglói lakos nem csak a társasházban fog parkolni, hanem az iskolánál, boltnál, stb. is. Ráadásul a budapesti társadalom erősen autócentrikus, és a kerékpározás és a közösségi közlekedés infrastruktúrájának hiányosságai erősítik is ezt a tendenciát. Mindezen konfliktusok egyik káros és csúf tünete a zöldfelületek „kiparkolása”, amely ellen csak akkor lehet hatékonyan fellépni, ha a társadalmi párbeszéd és pontos felmérések folyományaként a szükséges kompromisszumok mentén adott helyre adaptált, valós megoldások születnek.
A lakossági bevonás területén valamennyi résztvevő hiányosságokat érzékelt: sokan nincsenek tisztában azzal, ki felel a zöldfelületekért, és a zöldsávok, kertek állapota is nagyon vegyes. A beszélgetők szerint az alulról jövő kezdeményezések, a közösségi programok és a folyamatos párbeszéd erősítenék a kerület lakosainak együttműködését. A beszélgetés végén többen is kiemelték: bár a kényelem jelenleg elsődleges szempont, hosszabb távon a tudatosság és a tájékozottság hozhat valódi, fenntartható megoldásokat.
Összességében a résztvevők abban látták a közös irányt, hogy a zöldfelület megőrzését és fejlesztését, a közlekedésfejlesztést, a lakossági bevonást és a hatékony kommunikációt kell összehangolni. A kerület jövője az apró, közösségi lépésekben és a tudatos együttműködésben rejlik.
Zugló parkolási rendszere
(szakértő: Halász Iván)
A zuglói parkolásról szóló kerekasztal-beszélgetésen a szakértői bevezetőben kiemelésre került, hogy a jelenlegi parkolási infrastruktúra nem a jelenlegi gépjármű-mennyiséghez készült: a régi igényekre szabott utcák és parkolóhelyek mára túlterheltek. Feszültséget okoz az „őslakosok” és az ingázók közötti különbség is, különösen mivel sokan, akik dolgozni járnak a kerületbe, nem szeretnének fizetni a parkolásért. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a kerületi önkormányzat csak a főváros által meghatározott keretek között tud parkolási szabályokat alkotni, miközben egyre több egyedi esettel kellene foglalkoznia, amelyekre nem léteznek külön jogszabályok.
A beszélgetés során felmerült, hogy Zuglóban több lakossági parkolási engedély van kiadva, mint ahány fizetős parkolóhely rendelkezésre áll, ami alapvető strukturális problémát jelez. A szabályozási hiányosságok miatt kialakult egy szürke zóna is: a parkolási díjfizetés ellenőrzése nem terjedhet ki a KRESZ-sértéssel várakozókra, így sokan szándékosan tiltott helyeken állnak meg. A zöld rendszámos autók ingyenes parkolásának megszüntetésére tett javaslat a beszélgetők szerint vitát fog kiváltani a jövőben: az indoklás szerint az ingyenesen parkoló elektromos autók növelik a belső égésű motorral járók felesleges körözését és így a légszennyezést.
Itt is egyetértettek a résztvevők abban, hogy a parkolási problémát önmagában a parkolóhelyek számának növelése nem oldja meg, mert a kínálat bővülése a kereslet növekedését is magával hozza. Az önkormányzat több parkolási zóna bevezetését és a lakossági támogatási formák újragondolását tervezi, ám a helyzet összetett, hiszen a kerület részben még ingyenes, részben már fizetős övezet, és a fővárosi kerületek közötti együttműködés is korlátozott. A parkolási szokások megváltoztatása nehéz, miközben a fővárosi és országos szintű rendeletek is behatárolják a lehetőségeket. A kerület hosszú távon valószínűleg teljesen fizetős parkolási övezetté válik, de a társadalmi, jogi és környezeti szempontok együttes kezelése elengedhetetlen a fenntartható megoldáshoz.
Közlekedés mint urbanisztikai kérdés
(szakértő: Ercsényi Balázs)
A Zuglói Dialógus esten a közlekedéssel, mint urbanisztikai kérdéssel foglalkozó asztalnál lakosok és egy önkormányzati képviselő volt jelen a szakértő és facilitátor mellett. A szakértői bemutatkozást megelőzően a résztvevők ismertették közlekedési szokásaikat, valamint a Zuglóval való kapcsolatukat. Ezt követően a városi közlekedéstervezés nehézségeiről, komplexitásáról és kompromisszumot igénylő jellegéről beszélt Ercsényi Balázs. Az szinte rögtön kiderült, hogy a jelenlévők jelentős része nem közlekedik sokat autóval, a városi kerékpározás már az első pillanattól kezdve uralta a beszélgetést.
A dialógus folyamán kiderült, hogy a biciklis közlekedést a résztvevők Zuglóban nem találják könnyűnek. A bicikliutak rossz kialakítása mellett – amelyek „autós szemmel” vannak tervezve – előkerültek olyan kevésbé gyakori témák is mint a biciklitárolási lehetőségek hiánya, vagy az, hogy amint elhagyjuk a közterületet, még kevesebb tér van felkészülve kerékpárok fogadására. A tömegközlekedés témájában felmerültek a félelmet kiváltó utasok, akik miatt néhányan tartanak a BKV használatától, és egyértelmű volt, hogy Zuglóban a tömegközlekedési hálózatot a beszélgetők szerint kinőtte a kerület. A legfontosabb kérdéskör a parkolás témája volt. A résztvevők szerint a kerületben sokan a zöldterületre parkolnak, azok is, akinek lenne helye a saját kertjében, miközben a közterületen nincs elég parkolóhely.
A megoldások tárgyalásánál gyakran előkerültek a külföldi jó gyakorlatok, például München vagy Amszterdam, mint kerékpáros-barát városok. A kerékpáros közlekedés, a közösségi közlekedés és parkolás esetén egyaránt a meglévő infrastruktúra fejlesztését tartották fontosnak, valamint korábban létezett infrastruktúra visszaállítását, régi ígéretek beváltását – ilyenek voltak a mostani 7-es busz vonalán a villamos újraindítása, vagy a 4-es metró kiterjesztése a Bosnyák térig. A parkolás területén a lehetőségek kiterjesztése mellett – mélygarázs, parkolóház – a szemléletformálás, valamint az új építésű társasházakban a garázsbérlés kötelezővé tétele is helyet kapott.