Egy résztvevő beszámolója az első Dialógus Estről
Első alkalommal kezdeményezte a zuglói önkormányzat Közösségi és Részvételi Osztálya a Zuglói dialógus estet. Őszinte kíváncsisággal regisztráltam erre a rendezvényre, és már az esemény előtt reméltem, hogy lesz folytatás. Szükségünk van a párbeszédre, mint egy falat kenyérre életünk valamennyi területén. A november 21-én megtartott Zuglói dialógus est pedig pontosan ezt ígérte: párbeszédet a lakosok között, párbeszédet a zuglói döntéshozókkal – most éppen a parkolás és a zöldfelület viszonyának témájában.
Zuglói lakosként, aki újra visszaült az iskolapadba közösségfejlesztést tanulni, nagyon szurkolok a Részvételi Osztály apró sikereinek. Tudom, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de még kettő sem; sok idő és hosszú tanulási folyamat lesz mindannyiunknak – lakosoknak és önkormányzati dolgozóknak –, hogy valóban működő részvételi folyamatok alakuljanak ki szűkebb pátriánkban. Hogy a lakosságnak igénye van arra, hogy ne csak négyévenként a szavazófülkében szóljon bele a helyi közélet folyásába, bizonyítja a zuglói részvételi költségvetés sikere: az első kiírásra beérkezett ötletek kimagasló száma. De a részvételi költségvetés mindössze kulcslyukon keresztül leskelődés a valódi részvételi folyamatok előszobájába. Mikor jutunk be az előszobába, és mi vár ott ránk? Milyen esélyei vannak a valós részvételiségnek Zuglóban? Erre kerestem a választ az estén.
Keretes
Ennek az eseménynek az előkészítése négy hónappal korábban kezdődött, amikor a Részvételi Osztály által megbízott Anthropolis Egyesület szakemberei feltárták – beszélgetések, interjúk segítségével is – a zöldfelület és a parkolás zuglói viszonyrendszerét. Ennek alapján készítették el annak a kérdőívnek a nullverzióját, amelynek segítségével felmérték, hogy mit szeretne a zuglói lakosság: több parkolóhelyet vagy több zöldfelületet. Közösségfejlesztő, civil énem ujjongott, amikor a kérdőív nullverzióját szűkebb körben lakossági véleményezésre bocsátották, és az észrevételek alapján készült el a széles körben terjesztett verzió. Amiről pár hónappal korábban egyetemi kurzuson mint jó gyakorlatról tanultam, az a szemem előtt vált valóra: a közösség tudásának köszönhetően a kérdőív végső változata lényegesen jobb lett. Nem azért, mintha olyan rossz lett volna eredendően, hanem azért, mert húsz ember két-három órás munkája olyan inputokat, olyan megközelítéseket adott, amelyek csakis jobbá tehették.
A zöldterület vs. parkolás témában közzétett kérdőívet több mint 1300 lakos töltötte ki online vagy offline, és közel reprezentatív volt a zuglói lakosságra nézve. A rendezvényen ennek a kérdőívnek a kiértékelése mentén zajlott a beszélgetés, de érdekes színfoltja volt az estének a BME Kommunikáció- és Médiatudomány szakos hallgatóinak prezentációja is. Ők kutatásukban a Zuglóiak fóruma nevű Facebook-csoportban közzétett, parkolás témájú, 2020 és 2025 között kelt bejegyzéseket és hozzászólásokat vizsgálták: elsősorban azt, hogy a parkolás kapcsán milyen lakossági igények és megoldási javaslatok születtek. Az attitűdvizsgálat eredményeit és a BME-s diákok felméréseinek eredményeit is olvashatja majd a nagyközönség. Sőt, nemcsak a kérdőív kiértékelési eredményeit teszik közzé, hanem a teljes adatbázis is tanulmányozható lesz. Erre az ígéretre újabb lájkot mutatott a részvételiséget támogató énem.
A modern részvételiség klasszikus modelljét megfogalmazó Arnstein óta tudjuk, hogy a részvételiség legalsó foka, egyúttal alapja a tájékoztatás. A rendezvényen többször felmerült az információhiány problémája. Valójában úgy beszéltünk a parkolási helyzetről, hogy nem tudtuk, hány kijelölt parkoló van Zuglóban és milyen területi eloszlásban. A kiscsoportos beszélgetések során szembesültünk azzal is, hogy nem egyértelmű, mit tehet egy családi házas vagy társasházas övezetben lakó a saját portája előtti fák védelmében – például telepíthet-e fizikai akadályt, hogy megelőzze a fák gyökérzónájába való parkolást.
Ez pedig óhatatlanul felveti azt a kérdést, hogy a részvételi folyamatok támogatása céljából az önkormányzatnak érdeke és felelőssége a megfelelő információk rendelkezésre bocsátása, a tájékoztatás biztosítása. A részvételi folyamatok nem működhetnek valós, közös tudás nélkül: ha a lakosok nem férnek hozzá az alapinformációkhoz – parkolóhelyek számához, területi eloszlásához, zöldfelületi adatokhoz, eljárásrendekhez –, akkor nem is várható el, hogy érdemben, megalapozott véleménnyel vegyenek részt a párbeszédben. Arnstein részvételi létráján a tájékoztatás az alsó fokon helyezkedik el, a teljes részvételi struktúra alapja: nélküle a partnerség vagy a közös döntéshozás egyszerűen nem tud létrejönni.
Az előadások után, az est második felében négy, kb. tízfős tematikus csoportban beszélgettek a résztvevők:
- közlekedés;
- zöldfelületek és klímaváltozás;
- parkolás és klímabarát megoldások;
- közterek és beépítettség.
A zöldfelületekről és a klímaváltozásról szóló csoportban mindannyian egyetértettünk abban, hogy a zöldterületek fontosak a klímaváltozás okozta problémák kezelésében. Emiatt a beszélgetés – az információcsere és néhány kisebb felismerés ellenére – inkább tűnt monológnak, mint párbeszédnek, hiszen mindannyian ugyanazt képviseltük. Jobb lett volna véletlenszerűen több csoportban is részt venni, vagy élesebb nézőpontokkal találkozni, hogy azt érezzem, valóban dialógust folytattam. Az est kifejezetten jó hangulatú volt, de a párbeszéd nem mindig kell, hogy jó hangulatú legyen.
Számomra az esemény fénypontja az volt, amikor a BME hallgatók előadását követő kérdezz-felelek során, a Zuglóiak fóruma bejegyzések vizsgálatának mintegy summázásaként elhangzott az alábbi mondat: „Az emberek ezt is [zöldterület], meg azt is [parkolóhelyek számának növelése] szeretnék, de leginkább azt szeretnék, ha meg lennének kérdezve, és az valósulna meg, amit ők szeretnének.”
Ez a mondat a maga egyszerűségében is zseniálisan összefoglalja a részvételiség lényegét.
Zugló tehát felállt a részvételi folyamatok startvonalára. Az út sokszor lesz kényelmetlen, sokszor lesz szükségünk türelemre, de ez mind nem baj, ha közben a sajátunknak érezzük. Jó utat nekünk!
Marosi Csilla
egyetemi hallgató
ELTE Társadalomtudományi Kar
Közösségi és civil tanulmányok MA