Bardóczi Sándorral, Budapest főtájépítészével e-mailben készítettünk interjút.

Miben más ez a munka, mint pl a 13. kerületi?

A Rákos-patak 13. kerületi szakaszán a rehabilitációs munkák nem érintették a patakmedret, csak a patak két partját. Ennek oka az a sajátos jogi helyzet, hogy míg a patakmeder fővárosi tulajdonban és a Fővárosi Csatornázási Művek kezelésében van, addig a partok kerületi vagy fővárosi tulajdonúak kötött helyrajzi számokkal. Ezért a patakmederhez való hozzányúlás, a mesterségesen meredek rézsűk lankásítása, teraszozása, a mérnöki egyenes vonalakból visszatérés a patakmeder természetesen kanyargósabb irányába, a kisvízi meder beton burkolatának stabilizált kőgörgetegre cserélése, amiben a vízi növényzet is meg tud telepedni és biológiai szűrőmezővé, élőhellyé alakul vissza, a patak partján gyep helyett vízparti növényzet kialakítása mind-mind bonyolult telekjogi, közműegyeztetési, közműkiváltási, árvízvédelmi, méretezési, fenntartási problémák sorát vetik fel, amivel önkormányzatok, tervezők, üzemeltetők, mind-mind meg kell, hogy küzdjenek és sok kompromisszumot kell kötniük. Az az újszerű megközelítési mód, hogy az egykori patakjainkat természetszerűbbé tegyük és rekreációra is alkalmasakká alakítsuk óriási szemléletváltást igényel a magyar mérnöktársadalom jelentős szegmensében, akik nem osztják feltétlenül a tájépítészek mérnöki-ökológiai szemléletmódját, hanem kizárólag egy-egy közművezeték vagy az árvízvédelem és mederfenntartás szikár mérnöki követelményei mentén gondolkodnak. Természetesen ezek fontos szempontok, de nem kizárólagosak. A városi társadalom egyre inkább igényli azt, hogy csempésszük vissza a természetet a városokba, mert túl jól sikerültek a 70-es évek vízrendezései, közművesítései, várostervei, csak éppen az ember nem érzi igazán jól magát ebben a mérnöksivatagban. A Zuglói szakaszon fordul elő először a Rákos-patak újkori történetében, hogy a revitalizáció hozzányúl a mederhez is és azt természetesebbé igyekszik varázsolni. Persze rengeteg kötöttséggel, hiszen ehhez elegendő hely kell, s nagyon sok láthatatlan közművet is érint a terv, amelyek teljes kiváltása borzasztóan sok forrást emésztene fel.

Mi a fák védelmének mechanizmusa: Hogyan mérjük a fák állapotát, mi alapján döntjük el, hogy egy ilyen felújításnál mi maradjon meg és mi ne?

A fák védelmét szerencsére ma már szabványok támogatják, amelyek meglehetősen frissek, 2019-ben keletkeztek. Védenünk kell elsősorban a gyökérzónát közműárkoktól és útszegélyektől. A túl közel a fához vezetett közmű, alapozás elvágja a fákat támasztó gyökereket, s a szél aztán kibillentheti a helyéről a fát. De még a távolabbiak is hatással lehetnek a fa vízfelszívó képességeire, hiszen a hajszálgyökerek egészen messze, a fa koronáján kívüli sávra, az ún. csurgóterületre esnek. Fontos ezért a beavatkozásokhoz faápoló szakértőket bevonni, a fák közelében kézi munkavégzéssel operálni a gépi helyett, mert vannak olyan megoldások, amelyekkel a kecske is jól lakik és a káposzta (fa) is megmarad. Fontos védenünk továbbá építés közben a törzset. Ha az sérül, akkor fontos szállítószövetek sérülnek, amelyek a gyökér és a lomb között szállítanak vizet és tápanyagot. Ezt kalodázással, munkaterület lehatárolással lehet leginkább megoldani. És természetesen fontos védenünk a vezérágakat is, hiszen ezek sérülése is betegségekhez, korhadáshoz vezethet később. A fa állapotáról egy gyakorlott faápoló szemrevételezéssel is meg tud állapítani rengeteg visszafordítható és vissza nem fordítható betegséget, például a fa törzsén lévő sérülések, kifejlődött gomba termőtestek, levélzeten látható kártevő vagy kórokozó okozta rágásnyomok, elszíneződések, bekorhadások világosan megmutathatják a fa belső állapotát, egészségi állapotát. Ha a szakember a favizsgálati lapon veszélyt (kidőlésveszély, ágletörés veszély) érzékel, akkor a sok esetben a kivágás és a pótlás az egyetlen megoldás mert első az élet- és vagyonvédelem. A szemrevételezést aztán kiegészíthetik műszeres vizsgálatok, ilyenek a fakopp vagy a talajradar, amelyek a törzs és a gyökérzet belső szerkezetéről árulnak el akár 3D-ben is megjeleníthető adatokat. A felújításnál a 1-5 skálán legalább 3-as egészségügyi értékkel rendelkező egyedeket érdemes meghagyni, amelyek még menthetők. A többinél a helyes út a pótlás.

Minek van több értelme: új fát telepíteni vagy áthelyezni?

Mindkettőnek megvan a maga értelme. Új fát telepíteni olcsóbb és a megmaradás szempontjából biztonságosabb megoldás, viszont időigényes. Akár egy évtizednek is el kell telnie, mire az új fa lombja kibomlik és némi árnyékot is ad. A parképítés négydimenziós műfaj, nem olyan, mint utat vagy épületet építeni. Itt sokkal hosszabbak az eredményt hozó időszakok és a természetet csak egy pontig lehet büntetlenül megerőszakolni. Az idősen ültetett (vagy átültetett) fák ültetési sokkal reagálnak a beavatkozásra, a lomb és gyökérterület vesztéssel járó folyamatra, ami mindenképpen visszaveti őket a fejlődésben és sokkal nagyobb a rizikója annak, hogy a fa megmarad. A városon belül tulajdonképpen minden fa átültetett fa, az új fák is, hiszen azok 2-szer. háromszor, négyszer iskolázva kerülnek ki földlabdástól a faiskolából, tehát az első éveiket ők is ültetési sokkban vészelik át. Minél öregebb egy fa, annál rizikósabb azt átültetni. Valahol a 15 éves egyedeknél érkezünk el arra a lélektani határra, amikor a faátültetés inkább csak nagyon drága és késleltetett fakivágásként jellemezhető.

Hogyan védjük meg a fákat?

Fentebb már elmondtam, mit kell megtenni a szakembereknek, kivitelezőknek a favédelem érdekében. De a meglévő fák egészségi állapotáért a városlakók is sokat tehetnek pusztán odafigyeléssel vagy ennél is katívabb módon. Az odafigyelés azt jelenti, hogy nem parkolunk a zöldsávokba, mert az betömöríti a talajt és a fa nem jut levegőhöz és vízhez. Hogy nem sózunk nátrium vagy klór tartalmú anyagokkal, hanem a síkosságmentesítésre a környezetbarát anyagokat vagy egyszerűen homokot használunk, netán zeolitot vagy műtrágyát, ami tápanyaghoz juttatja a talajt. Ha ügyelünk rá, hogy ne a fiatal fa tövébe pisiljenek a kutyusok. Ha a fiatal fákat megöntözzük legalább a lakókörnyezetünkben, ha nagy a szárazság. Ha nem sértjük meg a fatörzset szállításkor, nem kötjük hozzá a bringát, nem ragasztjuk tele szórólappal, nem aggatjuk tele fényfűzérrel. Ha nem szórunk cigarettacsikket a fa tövébe. Ha nem mérgezzük a talajt vegyszerekkel. Ha levágjuk a száraz, korhadt, letört ágakat és sebkezeljük a felületet. Ha a kertben hagyjuk a lehullott lombot a fa tövében vagy komposztáljuk és visszajuttatjuk azt elszállítás helyett. Ezzel etetjük a fát. A fa egy tökéletes körforgásos gazdaság önmagában. S meg fogja mindezeket nekünk hálálni. Madárdallal, lomsusogással, árnyékkal, légkondícionálással, virág, levél és termésdísszel.

Hogyan tudjuk korrigálni a korábbi hibákat?

Erre egy mód van: ha megtanulunk együtt élni a természettel, tanulunk tőle és nem legyőzni akarjuk azt. Egyszerű, mégis a lehető legbonyolultabb kérdése ez az emberi társadalomnak. Visszatalálni a természetes útra, használni és nem kihasználni a természeti erőforrásokat. Akkor azok képesek lesznek megújulni. Önmérsékletet kell hozzá tanúsítanunk.

Tervezik-e a BP Fatárat kibővíteni a Rákos-patak szakaszára?

A Bp FATÁR folyamatosan bővül. Minden új fővárosi beruházás automatikusan bekerül az adatbázisba. Közben zajlik a még fel nem mért fővárosi tulajdonú fák bemérése. De az igazán nagy ugrást akkor tudjuk elérni, ha ehhez a kerületek is csatlakoznak a saját adatbázisaikkal. A XIII. kerület már megtette. Reméljük egyszer Zuglót is csatlakozók között üdvözölhetjük.

(kép forrása: welovebudapest.hu)