A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kommunikáció és média szakos hallgatóiként a Környezeti kommunikáció kurzus keretein belül csatlakoztunk egy már folyamatban lévő, „Parkolás és zöldfelület” témájú zuglói kutatáshoz. Négyfős hallgatói csoportként célunk az volt, hogy a lakossági véleményeket és attitűdöket több módszer kombinálásával feltárjuk, és ezek alapján Zugló önkormányzata számára is hasznos következtetéseket vonjunk le.
A projekt során kvalitatív és kvantitatív módszertant egyaránt alkalmaztunk. Online diskurzuselemzést végeztünk, majd ezek alapján strukturált adatgyűjtést készítettünk, valamint személyes kitelepülések során kérdőív segítségével kérdeztük a kerület különböző pontjain élő vagy ott megforduló lakosokat. Az esszé célja a kutatási folyamat dokumentálása, valamint annak bemutatása, hogy milyen főbb problémák és megoldási javaslatok rajzolódnak ki a zuglói lakosság szemszögéből.
Elsődleges adatforrásunk a közel 30 000 tagot számláló „Zuglóiak Fóruma” Facebook-csoport volt, ahol a 2022 és 2025 közötti időszak bejegyzéseit, fejenként 12-15 posztot, és az azokhoz érkező kommenteket elemeztük a témában egy általunk meghatározott kategóriarendszer (infrastruktúra, szabályozás, ellenőrzés, környezeti szempontok, gyalogos közlekedés-életminőség, és gazdasági szempontok) alapján. Az így nyert adatokat Excel-táblázatban rögzítettük, ami lehetővé tette a felmerülő problémák és a lakossági megoldási javaslatok számszerűsítését és rendszerezését.
Ezt a digitális adatgyűjtést egészítettük ki terepmunkával. Négy alkalommal települtünk ki a kerület különböző forgalmas pontjain, ilyen a Bosnyák téri piac, Mexikói út, Hajós Alfréd Magyar – Német Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola környéke, illetve a Zsivora park, ahol személyes kérdőívezéssel és szórólapok osztásával vontuk be a lakosságot a párbeszédbe.
1.Infrastruktura
Kvantitatív elemzésünk szerint a legégetőbb infrastrukturális probléma a parkolóhelyek hiánya (25 említés).
Ez különösen az új építésű lakóparkok, stadionok és strandok környékén jelentkezik, ahol a meglévő kapacitások nem tudják kiszolgálni a megnövekedett igényeket. Ezt szorosan követi az autók és autósok túl magas száma (21 említés), ami a „zuglói identitást” meghatározó kertvárosias jelleg elvesztésével fenyeget. A kommentelők nehezményezik továbbá az utak, járdák és útburkolatok rossz minőségét (6 említés), a „P+R effektust”, azaz, hogy a bevásárlóközpontok parkolóit az ingázók foglalják el (4 említés), a tömegközlekedés hiányosságait (9 említés), valamint a „elbelvárosiasodási” folyamatot (10 említés), amely során a zöldfelületek helyét plázák és sűrűn lakott tömbök veszik át.
A lakosság nemcsak panaszokat fogalmazott meg, hanem javaslatokkal is élt a helyzet javítására. A legnépszerűbb elképzelés a fizetős parkolási zónák kiterjesztése, ahol a helyi lakosok számára ingyenességet biztosítanának (18 említés). Ez egyfajta szűrőként működne az átmenő forgalommal szemben.
Szintén magas támogatottságot élvez a fizikai infrastruktúra bővítése. Mélygarázsok, parkolóházak és automata parkológépek építése (17 említés) kapott hangsúlyt, mint a zöldfelületek felszabadításának eszköze. További javaslat, a jól tervezett, funkcionális infrastruktúra kialakítása (14 említés), amely figyelembe veszi a gyalogosok és kerékpárosok igényeit is. Továbbá, felmerült a 4-es metró meghosszabbítása Újpalotáig (8 említés), ami a kommentelők szerint csökkentené az autós kényszert. További megoldás a home office és a kerékpáros közlekedés ösztönzése (13 említés). Illetve, a kommentelők szerint megoldás a szigorúbb szabályozás, a lakásokhoz kötelezően előírt, azonos számú garázshely biztosítása (11 említés).
A kutatás egyik legerőteljesebb és leggyakrabban visszatérő tematikus egysége az infrastruktúra állapota és hiányosságai voltak. A Facebook-csoportban 2022 és 2025 között gyűjtött bejegyzések és kommentek elemzése alapján kirajzolódik, hogy a kommentelők jelentős része az autók számának drasztikus növekedését és az ehhez nem alkalmazkodó városi infrastruktúrát tartja a problémák gyökerének. A bejegyzésekben legnagyobb számban olyan panaszok jelentek meg, mint a „túl sok az autó”, „nincs elég parkolóhely”, a „rosszul kiépített parkolási rendszer”, illetve „Zugló nem erre lett kitalálva.”.
A kommentelők gyakran összekapcsolják ezeket a jelenségeket a kerület fokozódó beépítésével. Több vélemény szerint az ingatlanberuházások nem járnak együtt átgondolt koncepcióval, így a megnövekedett lakásszámhoz nem társul megfelelő parkolási és közlekedési infrastruktúra. Ennek következményeként egyre gyakoribbá válik a zöldfelületekre, járdákra vagy szűk utcákba történő parkolás, amely nemcsak környezeti, hanem biztonsági és életminőségi problémákat is felvet.
A lakossági diskurzusban az infrastruktúra problémái nem kizárólag az autóhasználathoz kapcsolódnak. Jelentős számban érkeztek kritikus megjegyzések a tömegközlekedés minőségére és lefedettségére vonatkozóan is. Többen hangsúlyozták, hogy Zugló bizonyos részei nem, vagy csak nehezen érhetők el hatékony közösségi közlekedéssel, ami hozzájárul az autóhasználat fennmaradásához. Ezzel párhuzamosan megjelentek olyan megoldási javaslatok is, mint a tömegközlekedés fejlesztése, a metróvonal bővítése, valamint az alternatív közlekedési módok, például a kerékpározás vagy a home office ösztönzése.
Összességében az infrastruktúrával kapcsolatos lakossági vélemények azt mutatják, hogy a zuglóiak nem pusztán több parkolóhelyet szeretnének, hanem egy hosszú távon fenntartható városi működést várnak el. A problémák és megoldási javaslatok elemzése alapján kirajzolódik az igény egy jól tervezett, funkcionális infrastruktúra iránt, amely képes kezelni a kerület növekvő terhelését anélkül, hogy tovább csökkentené a zöldfelületek arányát vagy rontaná a lakók életminőségét.
2. Beleszólás
A második probléma, amit elemzésünk során találtunk az a beleszólás kérdésköre. Hogy mit is értenek ez alatt a kommentelők? Lényegében azt, hogy nem a Zuglóiak döntenek a kerületükről (ez kapta a legmagasabb, azaz 15 említést). Sok lakos úgy érzi, hogy nincs elég beleszólása abba, hogy mi épüljön, vagy mi ne épüljön a kerületbe. Vagy általánosságban mire menjen a közpénz. Valaki zöldfelületeket szeretne kialakítani a kopár, elhanyagolt részeken, valaki pedig több lehetőséget a biciklizésre. Tehát rengeteg ötlete és javaslata van a lakososoknak (főleg a közpénz elköltésével kapcsolatban) és szeretnék, ha ezeket az önkormányzat meghallgatná. A parkolási éves díjjal kapcsolatban sokszor olvastam, hogy az emberek nem bánják, ha (normál árat) kell fizetni érte, ellenben szeretnék, ha ez a pénz a parkolási infrastruktúrára, utak javítására, zöldfelületek ápolására kerülne és látszódna az eredmény. A gerjesztett kínlat fogalmát ismerve a lakosonkénti (azaz nem címenkénti) parkolóhely talán nem a leginkább megoldásra szoruló probléma, ugyanis csak több közlekedési gondot okozna és támogatná az autó használatot. Ennek ellenkezője a cél, inkább zöld alternatívakat ajánlani az autózás helyett. Azonban a 21.században nem lehet kizárni az autókat így fontos megteremteni a szükséges, de még racionális számú parkolóhelyeket is.
A beleszólás témakörre érkezett javaslatok és megoldások között kiemelkedő volt az igény az oda-vissza kommunikációra. A Dialógus Est egy nagyon jó példája annak, hogy hogyan lehet bevonni a lakosokat a döntéshozatalba. Igaz csak nagyjából 50 fős volt a rendezvény, de egy kiváló kezdeményezés. A jövőben talán valahogy még több embernek kellene lehetőséget biztosítani arra, hogy kifejezhesse (akár online szavazással) a véleményét a közpénzzel, zuglói építkezésekkel kapcsolatban. A Dialógus Esten az is kiderült, hogy néha az önkormányzatnak (szakmailag indokolt) határozott lépéseket kell tennie, a teljesség igénye nélkül. Nem lehet mindig, mindenkinek megfelelni, tehát előfordulhat, hogy egy kiváló, innovatív és klímabarát újítás a lakosok egy részének először nem tetszik, de akkor is fontos meglépni (17 említés). Szintén nem rossz ötlet egy már meglévő jó, zöld vagy parkolási rendszert / megoldást átvenni egy másik országtól, annak érdekében, hogy elkerüljük az urbanisztikai hibákat.
3. Ellenőrzés és tájékoztatás
Ehhez a kategóriához soroltuk a közterületes intézkedések és közlekedési szabályrendszert érintő (illetve annak kommunikációjához köthető) problémákat. Az derült ki a Facebook kommentek elemzése alapján, hogy az emberek nincsenek már annyira tisztában a PTK a BTK vagy a lakosi jogok egyes részleteivel, sőt néha a még a KRESZ-el sem. Nemegyszer találkoztam olyan kommenttel, ahol az egyik felhasználó magyarázta el a másiknak a közterület fogalmát vagy a zöldfelület és zöldterület közti különbséget. De a napi másfél órás ingyenes parkolásról se tudnak sokan. Vagy arról, hogy az illető háza előtti rész az nem magánterület és nem az ő magán parkolója. Egyes területeken a büntetési és ellenőrzési szabályokat tehát nehéz megállapítani a kevés ismeret, nem egyértelmű szabályok és a nem következetes közterületes büntetések miatt.
Ehhez a témához tartozó javaslatok:
A javasolt megoldások alapján tehát következetesebb közteres intézkedésekre van szükség, csomópontoknál, piacnál, rendezvényeknél főleg. Illetve a kommentek között sokszor felmerült az igény egy könnyen hozzáférhető, átláthatóbb tájékoztatási rendszerre főleg a jogosultságokkal, PTK, BTK (parkolás és közlekedést érintő részei), KRESZ és zuglói ügyekkel kapcsolatban. Emellett pedig fontos a mindenki számára egyértelmű szabályok és kihelyezett KRESZ táblák.
4. Zöldfelületek és környezeti szempontok
A kutatás egyik leginkább érzelmi töltetű területe a zöldfelületek állapota. Bár Zugló papíron „zöld”, a lakossági visszajelzések éles ellentmondásra mutatnak rá a mennyiség és a minőség között. Ahogy az egyik lakos találóan megjegyezte: „A zöldterületet meg talán kéne ápolni. Egy járdaszigetnyi kiszikkadt földet, néhány gazzal, üvegszilánkkal zöldterületnek nevezni erős túlzás…”. Ez, az ironikus helyzetjelentés rávilágít arra, hogy a papíron létező zöldfelületek sokszor se nem esztétikusak, se nem használhatóak.
Kvantitatív adataink alátámasztják ezt az elégedetlenséget: maga a zöldterület hiánya egy égető probléma (12) emellett a zöldterület rongálása és a kisajátított parkolás, valamint a zöldfelületek ápolatlansága és funkcióvesztése egyaránt kiemelkedő, 20-20 említést kapott a vizsgált mintában. Továbbá felmerült, hogy ahogy a zöldterületek védelmét megoldják az esztétikailag vitatható pl. összevissza kihelyezett korlátok (11). A dialógus esten is elhangzott, hogy Zugló valójában nem annyira zöld, mint a kollektív emlékezetben él, és sürgető a „szemléletváltás” (pl. méhlegelők, esővíz-gazdálkodás).
A lakosság szerint a megoldást az ápolt, védett és funkcionális zöldterületek kialakítása jelentené (17 említés), amely alapjaiban tenné élhetőbbé a környéket. Fontos igény mutatkozik a kihasználatlan vagy elhanyagolt területek zöldítésére (11 említés) és a fizikai védelemre, például parkolásgátlók tudatos telepítésére (10 említés). Bár a megosztottság látszik (a ‘zöldfelületet előrébb sorolók 6 említést kapott), a kvalitatív válaszok alapján látható, hogy az élhetőség zálogát a többség abban látja, ha a sorrendben előbb kap helyet a zöldterület, és csak aztán a parkoló.
5. Gyalogos közlekedés és életminőség
A zöldfelületek pusztulása és a parkolási káosz közvetlen hatással van a lakók mindennapi komfortérzetére. Az elemzés szerint a lakók életminősége drasztikusan romlik (17 említés) a közterületek túlhasználata miatt. Egy markáns vélemény szerint: „Évtizedeken át használtátok ingyen a közterületet, mi gyalogosok pedig babakocsival, bottal, telepakolt bevásárló táskákkal a kézben kerülgetni kényszerültünk a ti büdös, füstokádó tragacsaitokat.”
Az adatok igazolják a gyalogosok szorult helyzetét, hiszen a járdán és bicikliúton való parkolás (11 említés) rendszeresen akadályozza a mozgást. A közterületeket jelentős részben elfoglalják az autók (11 említés), beleértve az elhanyagolt roncsautókat (7 említés) is, amelyek tovább szűkítik a szabad mozgásteret.
A dialógus esten résztvevők rámutattak a „gerjesztett kínálat” veszélyére is: a parkolóhelyek számának növelése csak még több autót vonz a kerületbe, ami tovább rontja a gyalogos közlekedés feltételeit. A megoldás tehát nem az autóellenesség, hanem a jól tervezett, akadálymentes és funkcionális infrastruktúra (10 említés) kialakítása lenne. Emellett a home office-t sem zárják ki. (3 említés). A lakosok szerint a parkolási problémákat és a zöldfelület-fejlesztést összehangolva kellene kezelni: alternatív közlekedési módok támogatásával (pl. biztonságos iskolai biciklitárolók hiánya jelenleg autóhasználatra kényszerít) és a közösségi közlekedés fejlesztésével lehetne valóban tehermentesíteni az utcákat esetleg bevezetni.
Összegzés és tanulságok
A kutatás rávilágított, hogy Zugló lakói válaszút előtt állnak: a régi „kényelmi” szempontok (autóhasználat mindenáron) ütköznek a klímaadaptáció és az élhető kertváros igényével. A statisztikák és a személyes beszélgetések alapján a legfontosabb tanulságok:
Tájékoztatás: Óriási a hiány a hatáskörök ismeretében (ki felel a zöldfelületért?), ami bizalmatlansághoz vezet.
Minőség a mennyiség felett: Nem elég a zöldterület jelenléte, annak gondozottnak és funkcionálisnak kell lennie.
Rendszerszintű tervezés: A parkolást nem lehet elválasztani a zöldfelülettől és a gyalogos közlekedéstől; csak integrált, szakmai alapú (nemzetközi példákat, pl. „szivacsváros” elvét követő) fejlesztések hozhatnak hosszú távú javulást az életminőségben.
6. Gazdasági és pénzügyi szempontok
A témával kapcsolatban felmerült problémák:
A gazdasági és pénzügyi kérdések visszatérő, bár kevésbé direkt módon megjelenő elemei voltak a zuglói lakossági diskurzusnak. A Facebook-csoport bejegyzéseiben és kommentjeiben a pénzügyi szempontok elsősorban a parkolás díjazásához, az önkormányzati bevételek felhasználásához, valamint a fejlesztések arányosságához és átláthatóságához kapcsolódtak. Több hozzászólásból kirajzolódik az az érzés, hogy a lakosok egy része nem magát a fizetés tényét kifogásolja, hanem azt, hogy a befizetett összegek felhasználása nem látható, vagy nem érzékelhető a mindennapi környezetben.
Gyakran megjelenő probléma, hogy a parkolási díjak, engedélyek és büntetések bevezetését a kommentelők egy része aránytalannak érzi a szolgáltatás minőségéhez képest. Több vélemény szerint a rossz állapotú utak, járdák, valamint a hiányos parkolási infrastruktúra mellett nehezen indokolható a növekvő anyagi teher. Ennek következtében a parkolási rendszer nem ösztönzőként, hanem büntetésként jelenik meg sok lakos szemében.
Szintén problémaként merült fel, hogy a megfelelő számú parkolóhely, zöldfelület vagy közlekedési fejlesztés hiánya hosszú távon további beruházásokat tesz szükségessé.
Megjelenik továbbá, hogy több hozzászóló szerint a parkolóhelyek számának növelése önmagában nem költséghatékony megoldás, mivel hosszú távon az autóhasználat további növekedését ösztönzi, ami újabb infrastrukturális beruházásokat és fenntartási költségeket generál.
A témához tartozó megoldási javaslatok:
A lakossági javaslatok között hangsúlyosan megjelent az igény az önkormányzati bevételek célhoz kötött, átlátható felhasználására. Többen megfogalmazták, hogy elfogadhatónak tartanák a parkolási díjak vagy engedélyek jelenlegi szintjét, amennyiben egyértelműen kommunikálva lenne, hogy az ebből származó bevétel milyen konkrét fejlesztésekre fordítódik. Ilyen területek például az út- és járdafelújítás, a parkolási infrastruktúra fejlesztése, valamint a zöldfelületek karbantartása és bővítése.
Szintén fontos javaslatként jelent meg a pénzügyi ösztönzők átgondolása. A kommentelők egy része szerint a jelenlegi rendszer nem támogatja kellőképpen az alternatív közlekedési módokat. Gazdaságilag hatékony megoldás lehetne a tömegközlekedés, a kerékpáros infrastruktúra vagy a home office lehetőségek támogatása, amelyek hosszú távon csökkenthetik az autóhasználatból fakadó közösségi költségeket.
Több hozzászólásban megjelent az a gondolat is, hogy a lakásszámhoz kötött kötelező parkolóhelyek, illetve a zöldfelületi hozzájárulások bevezetése csökkenthetné azt a terhet, amely jelenleg az önkormányzatra és közvetetten a lakosságra hárul.
Összességében a gazdasági és pénzügyi szempontok elemzése arra világít rá, hogy a zuglói lakosok nem kizárólag az alacsony költségeket, hanem a kiszámítható, igazságos és átlátható forrásfelhasználást tartják a fenntartható városfejlesztés egyik kulcsának. A gazdasági racionalitás és a környezeti célok összehangolása a lakossági vélemények alapján leginkább hosszú távon szolgálhatja Zugló élhetőségét.
Továbbá három érdekesebb kérdésre is kerestük a választ a kutatásunk során: „Létezik zuglói identitás?”, „Minden csak az önkormányzat hibája?”, „Van-e éles autós és zöld ellentét?”
Ezekre a kérdésekre a kutatás során azt a választ kaptuk, hogy a zuglói identitás létező és meghatározó tényező a kerület lakosainak a gondolkodásában. Zugló egy olyan lakókörnyezetként jelenik meg, ahol a kertvárosias jelleg, a zöldfelületek közelsége és az élhetőség kiemelt értéket képviselnek. A lakosok jelentős része nem csupán lakóhelyeként, hanem közösségi térként tekint a kerületre, és hosszú távon is élhető környezetet szeretne kialakítani saját maga és a következő generációk számára.
A második kérdés vizsgálata során ugyanakkor árnyaltabb kép rajzolódott ki. Bár gyakran megjelenik az önkormányzattal szembeni kritika, összességében nem az a narratíva dominál, hogy minden probléma kizárólag Zugló felelőssége lenne. Fontos megjegyezni, hogy a kerület Budapest szerves része, és a parkolással, közlekedéssel, urbanizációval kapcsolatos kihívások jelentős része fővárosi, sőt társadalmi léptékű jelenség. Zuglónak tehát egy olyan városi rendszerben kell működnie, amelyben számos külső hatás és strukturális kényszer érvényesül, így a problémák kezelése sem kizárólag helyi szinten értelmezhető, hanem szimbiózisban a többi kerülettel.
A harmadik kérdésre az elemzés alapján nem rajzolódik ki egyértelmű törésvonal az „autós” és „zöld” csoportok között. Ehelyett inkább egy közös, alapvető igény jelenik meg: az emberek élhető környezetben szeretnének élni. A lakosok többsége egyszerre tartja fontosnak a zöldfelületek megőrzését és a működőképes parkolási lehetőségeket. A konfliktus így nem értékrendi szinten, hanem elsősorban a fizikai tér korlátai miatt jelentkezik, hiszen a rendelkezésre álló terület egyszerre nem képes mindkét igényt maximálisan kielégíteni. Tehát magáról az arányról érdemes diskurzust folytatni.
Készítette: Danka Zsófia, Hudák Boglárka, Mikus Marcell, Tóth Veronika
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Környezeti kommunikáció (BMEGT43A372), 2025. őszi szemeszter
Oktató: Gayer Zoltán
Külső támogató: Martoni András, Anthropolis Egyesület