Közösség, fenntarthatóság és megosztás: Tanulmányúti beszámoló a müncheni Wagnis-Werkstatt működéséről

Az EUKI által támogatott VIBE projekt keretében a zuglói Önkormányzat munkatársa tanulmányúton járt amelynek keretében egy lakószövetkezet által működtetett közösségi műhely működésébe kapott betekintést. A München Messestadt Riem városrészében, a Heinrich-Böll-Straße egyik modern lakótömbjének közösségi helyiségében működik a Wagnis-Werkstatt. A barátságos hangulatú, faillatú és tiszta műhelyterem kiváló példája annak, hogyan válhat a körforgásos gazdaság és az értékmentés a helyi lakóközösség mindennapjainak részévé. Az alábbiakban a tanulmányút során szerzett tapasztalatokat, a műhely működési modelljét és legfontosabb számszerűsíthető mutatóit mutatjuk be.

Lakószövetkezet egy nyüzsgő negyedben

A műhely története alulról szerveződő közösségi akarattal indult. A teret a helyi szomszédság lakószövetkezetének tagjai alapították, felismerve egy nagyon is valós, fizikai problémát. Messestadt Riem környékén ugyanis rengeteg a kisgyermekes család, az itt élők anyagi körülményei pedig jellemzően közepesek vagy kevésbé kedvezőek nem engedhetnek meg maguknak drága elfoglaltságot.

Valamint, egy átlagos panel- vagy társasházi lakásban egyszerűen nincs hely egy fűrészpadnak, egy komolyabb állványos fúrónak, vagy éppen egy agyagozóasztalnak. A Wagnis-Werkstatt pontosan ezt a hiányt pótolja a „Von Nachbarn für Nachbarn” (Szomszédoktól szomszédoknak) elv alapján. A műhely tulajdonképpen a lakások kiterjesztett közös nappalijaként és sufnijaként működik, ahol a gyerekek és szülők szabadon alkothatnak anélkül, hogy félteniük kellene az otthoni tisztaságot, vagy százezreket kellene professzionális gépbeszerzésekre költeniük, mindezt elérhető áron.

Költségvetés és a visszafizetési szabály

Bár a műhely hangulata közvetlen és laza, a háttérben nagyon is tudatos pénzügyi gazdálkodás zajlik. A működés fenntartása egy hibrid modellen alapul:

• Önkormányzati támogatás: München városa évente fix 8 000 EUR kiegészítő támogatást biztosít a műhelynek.
• Saját bevételek: Ez egészül ki a szervezet nagyjából 2 000 EUR-ós saját éves bevételével, amely a tagsági díjakból, tanfolyamokból és anyagköltségekből folyik be.
• A visszafizetési szabály: A városi támogatásnak van egy szigorú feltétele: amennyiben a szervezet az év során nem költi el a teljes 8 000 eurós keretet, a fennmaradó összeget vissza kell utalnia az önkormányzatnak.

A támogatást a szervezet az alapvető eszközpark karbantartására, a fenntartási költségekre (bérleti díj, rezsi), valamint a környékbelieket megszólító alkalmankénti fesztiválok és nyitott műhelyek szakértői és marketingköltségeire fordítja. Amennyiben a gazdálkodás sikeresen alakul, és az év végén marad szabad keret a támogatásból, azt azonnal egy-egy nagyobb értékű eszköz beruházására fordítják – így sikerült korábban saját kerámiaégető kemencét és egy minőségi fotógépet is beszerezniük a közösség számára.

Adományozott géppark és a helyhiány kihívásai

A munkatérbe lépve látható, hogy szinte minden szerszámnak megvan a maga története. A bérelhető és helyben használt eszközök döntő többsége lakossági adományokból származik. Az emberek behozzák a feleslegessé vált, de jó állapotú szerszámaikat, amelyeket a műhely munkatársai átvizsgálnak és katalogizálnak.

A fenntarthatóság és a megosztás szép példája, hogy a lakószövetkezet és az egyesület tagjai teljesen ingyen kölcsönözhetik ki ezeket a gépeket otthoni munkákhoz. Van azonban egy komoly szűk keresztmetszet: a fizikai tárolókapacitás rendkívül szűkös.

Emiatt alakult ki az a gyakorlat, hogy bizonyos nagyobb méretű eszközöket (amelyek nem férnek el a mindennapi polcokon) zárt tárolókban tartanak, és kizárólag a szabadtéri utcai fesztiválok, lakótelepi kitelepülések alkalmával vesznek elő, hogy ezzel is becsalogassák a járókelőket.

A műhely kapacitása is jól lehatárolt: egyszerre legfeljebb 20 fő fér el kényelmesen a csoportos tanfolyamokon. A rendszeres, teljesen nyitott és ingyenes javítóműhely (Offene Werkstatt) pedig az iskolai szünetek kivételével minden szombat délelőtt 10:00 és 12:00 között várja a látogatókat.

A legnépszerűbb workshopok

A wagnis-Werkstatt programkínálata rendkívül színes, de kialakult néhány olyan védjeggyé vált foglalkozás, amelyekre szinte azonnal betelnek a helyek:

1. Ton – Feuer – Farbe (Agyag, Tűz és Szín): A havi rendszerességű nyitott agyagozó klub (Töpfertreff) kiemelt közönségkedvenc. A résztvevők saját használati tárgyakat, kerti díszeket formáznak, majd azokat helyben mázzal vonják be és égetik ki a műhely saját kemencéjében. Az agyag és az égetés költségeit a látogatók maguk fizetik, de az élmény és a tudás megfizethetetlen.
2. Upcycling Etageren (Emeletes porcelán tálalók): Ez az egyik legkreatívabb újrahasznosítási kurzus. A lakók elhozzák a nagyszülőktől örökölt, vagy bolhapiacon vett régi, virágos porcelántányérokat. A műhelyben speciális fúróval lyukat fúrnak a közepükbe, majd fémrudakkal modern, többszintes süteményes tálalókká (etageren) építik újjá őket.
3. Szombati Barkács és Faműhely: A szombat délelőtti nyitott alkalmak leglátogatottabb része. A lakók ide hozzák megjavítani a törött székeket, meglazult fiókokat, vagy itt tanulják meg az állványos fúrógép és a gyalugép biztonságos kezelését.
4. Pop-up kurzusok (Könyvkötészet, varrás, szabás): Ezek a foglalkozások rugalmasan indulnak el. Kockázatkezelési okokból a drágább alapanyagú vagy speciálisabb oktatót igénylő workshopokat előzetes regisztrációhoz kötik, és kizárólag akkor tartják meg, ha összegyűlik a minimálisan szükséges (általában legalább 4 fős) jelentkezői létszám.

Analóg marketing és operációs kihívások

A Wagnis-Werkstatt hivatalos honlapját egy elkötelezett önkéntes fejleszti és frissíti tartalommal szabadidejében, és emellett jelen vannak a közösségi médiában is.

A leghatékonyabb marketingeszközük azonban a mai napig analóg: egy nyomtatott programfüzet, amelyet rendszeresen készítenek el, és a közvetlen szomszédság postaládáiba dobnak be vagy a helyi közösségi terekben terjesztenek. Ez a módszer működik legjobban a kevésbé digitalizált idősebb korosztálynál és az otthon lévő kisgyermekes szülőknél.

A mindennapi működés során természetesen több kihívással is szembe kell nézniük a szervezőknek:

• Generációs elérés: A programokat jelenleg leginkább az idősebb korosztály (nyugdíjasok) és a kisgyerekes szülők látogatják. A rohanó, aktív munkavállaló felnőtteket a legnehezebb megszólítani és bevonni a közösségbe.
• A folyamatos megújulás kényszere: Nem lehet éveken át ugyanazt a sablonos programot futtatni. A szervezőknek folyamatosan kutatniuk kell az éppen trendi DIY (Do It Yourself) témákat (például a környezetbarát natúrkozmetikum-készítést vagy a fenntartható háztartási praktikákat), hogy fenntartsák a látogatók érdeklődését, és újra meg újra visszacsábítsák őket a közösségi műhelybe.

Önkéntesség és szakértelem

A műhely fenntartását és rendszeres működtetését a szervezet vezetői önkéntes munka keretében vállaljak a szervezet ezen kívül a speciális tudást igénylő foglalkozás vezetőknek tiszteletdíjat fizet. (pl. asztalos, kommunikációs). A fesztiválok, programok eseti műhelyvezetői szintén tiszteletdíjat kapnak. A műhely programjait azonban sok önkéntes autodidakta műhelyvezető is segíti, Ezek olyan szomszédságban élő emberek, akik szívesen megosztják tudásukat pl. kötő/horgoló vagy egyéb kézműves szakkörök keretében.