Újabb fővárosi tapasztalatcsere iskolautcák témában
Ahogy arról már korábban beszámoltunk, a fővárosban 2025 óta több helyen indultak el iskolautca-projektek a Budapesti Közlekedési Központ (továbbiakban: BKK) és a helyi önkormányzatok együttműködésével.
Miközben Zuglóban is dolgozunk a Padlizsán utcai helyszínen, időről időre részt veszünk a BKK szakmai workshopjain, konferenciáin, amelyekre az iskolautca projektek különböző érintettjeit hívják össze. Ezek célja, hogy közösen tanuljunk, tapasztalatokat cseréljünk, inspirálódjunk és egymást segítsük a projektek megvalósulásában.
Október 6-án, a III. iskolautca workshopon Zuglót képviseltük, és az eddigi tapasztalatokról, kihívásokról meséltünk, illetőleg meghallgatuk további, a témában jártas előadók gondolatait.
Alább rövid összefoglalót adunk a találkozó legizgalmasabb témáiból.
Mit tanulhatunk Párizs iskolautcáitól, avagy a „rue scolaire”-től?
A francia fővárosban körülbelül 300 iskolautcát tartanak nyilván, abból hozzávetőlegesen 100 teljesen el van zárva a gépjárműforgalom elől. (Fontos hozzátenni, hogy ehhez képest, Budapesten – ahogy az a Levegő Munkacsoport előadásából kiderült –, nagyjából 60 intézményt találtak, ahol egyáltalán érdemes közelebbről megvizsgálni az iskolautca lehetőségeit.)
A folyamat náluk 2019-ben kezdődött azzal, hogy egy civil szervezet felmérte az iskolák környezetében a levegőminőséget, és ezt térképen is ábrázolták más kvalitatív és kvantitatív adatokkal együtt. Ez a térkép súlyos problémákra hívta fel a lakosok figyelmét, és segített abban, hogy később támogassák az iskolautcák kialakítását.
Párizsban az iskolautcák három típusát különböztetik meg a beavatkozás mértékétől függően. A legteljesebb megoldás az, amikor a közterületet lényegében átépítik, vagyis a korábbi autós utca sétálóutcává vagy köztérré válik. A visszajelzések alapján az ilyen iskolautcáknak a legnagyobb az elfogadottsága. Természetesen ezeknek igen nagy a költsége. A második típusban az utcát lezárják a gépjárműforgalom elől valamilyen fizikai eszközzel, és a taktikai urbanizmusban ismert megoldásokkal – padokkal, virágládákkal – otthonosabbá teszik, de nem történik komplex átépítés. Ez a megoldás gyorsabb és olcsóbb, de mivel továbbra is könnyen belelátható az autós használat, ezért többen maradnak szkeptikusak. Végül a harmadik megoldás a forgalom csökkentése különböző eszközökkel. Ez lehet a behajtás korlátozása például az ottlakókra, lehet egy sáv elvétele és más funkciókkal való megtöltése, vagy egyéb különböző lassító, figyelemfelkeltő elemek kihelyezése.

Párizsi iskolautcák – Tony Renucci előadásából
Ami a francia fővárosban kevésbé vált be, az a szakirodalomban és budapesti ajánlásokban is szereplő reggeli és délutáni ideiglenes lezárás, mivel ez folyamatos jelenlétet, szervezést igényel. Mivel Franciaországban nincs szabad iskolaválasztás, mindenki a közeli körzetes iskolába jár – így jóval alacsonyabb az autóval járó gyerekek aránya, és könnyebb a teljes lezárást alkalmazni.
Hogyan látja mindezt egy tájépítész kutató
Reith Anita, a MATE kutatója és a Kultúraktív Egyesület aktivistája olyan szempontokat osztott meg, amelyek segítenek az iskolák környezetének újraértelmezésében.
Az 1950-es években Budapesten közel 50 utcát használhatott a lakosság ún. játszóutcaként. Ezekben az utcákban „Átmenő forgalom tilos” vagy „Játszóutca” feliratok (és persze behajtani tilos táblák) jelezték, hogy az utca elsődleges rendeltetése nem az autós közlekedés. A játszás mint városi tevékenység kapcsán merül fel a különbségtétel lehetősége a „játszótér” és a „játszható tér” között, vagyis nem kell a mai értelemben vett játszótér ahhoz, hogy a gyerekek játszani tudjanak.

Forrás: Autó-Motor, 1954. május 1.
Kreativitásra ösztönző vagy „csak” biztonságos a környezetünk? Számos városban láthatunk olyan kreatív, természetes alapanyagú vagy éppen átrendezhető, átépíthető játékokat, amelyek telepítését ma Budapesten jellemzően senki nem meri vállalni. Sokak szerint jelenleg Magyarországon a biztonság akkora hangsúlyt kap a közterületek alakítása kapcsán, amit józan paraszti ésszel gyakran túlzásnak érzünk, és valójában inkább kockázatkerülésnek nevezhetünk.
Miért pont az iskolák környezetére koncentrálunk? Túl azon, hogy a gyerekek biztonsága nyilvánvaló prioritás, fontos szempont, hogy az iskolák, oktatási intézmények olyan társadalmi csomópontok a város szövetében, amelyek egyfajta mini városközpontként, „városhasználati fókuszpontként” értelmezhetők. Sok gyerek számára az iskola környezetében eltöltött idő meghatározott élmény lehet, és formálja azt, ahogyan a városi tér használatáról majd felnőttként is gondolkodni fog.
Vajon egy iskolai focipályát lehetne délután, este is használni? Ma még szokatlan gondolat a nyitott iskolaudvar ötlete, ami azt jelenti, hogy az udvar egy része korlátozottan közhasználatúvá tehető. Ez extra lehetőségeket adna a fiataloknak, az önkormányzati költségvetést is kevésbé terhelné, és a korlátozott mennyiségű városi tér jobb kihasználását is jelenthetné.
„Autó nélkül a Gregorba” – egy már működő iskolautca a XVII. kerületben
A Gregor József Általános Iskola igazgatója, Molnár Anna izgalmas tapasztalatokat osztott meg a XVII. kerület első iskolautcájának létrehozásáról. Az ottani folyamat koordinációjában az intézmény hatalmas szerepet vállalt.
Különösen érdekes, ahogy a gyerekek is szerepet kaptak. Egészen a személyes felelősségvállalás szintjéig nyúlt az a kérés, hogy a gyerekek ne az autó csomagtartójába tegyék a táskájukat, hanem maguk mellé az ülésre. Ez a látszólag kis odafigyelés nagyon meg tudja gyorsítani a reggeli kiszállást. A nagyobb gyerekek és a diákönkormányzat tagjai viszont egészen komoly feladatot is vállalhattak: forgalomirányítóként segíthették az iskolába érkezőket.
Az iskola törekedett arra, hogy tényleg birtokba vegye az elkészült iskolautcát. Ennek jegyében minden hónapban szerveztek valamilyen programot, például közlekedési ismereteket oktattak. Egyes programok hangzatos nevet is kaptak: „Autó nélkül a Gregorba” vagy éppen „Gurul a Gregor” néven futottak az új köztérhasználatot támogató események.
Vezérelvük a projekt megvalósítása során az volt, hogy a megtapasztalás, a használat vezet el majd az elfogadáshoz.