Az EUKI-VIBE projekt keretein belül a 21 Kutatóközpont felmérte, hogy a budapestiek és zuglóiak közül hányan, milyen holmijukat és mikor javítják, tartják karban otthon. A következő cikkben ezekről a szokásokról, valamint a tervezett közösségi újrahasznosító központtal kapcsolatos attitűdökről és igényekről is olvashatsz.
Ahogy arról korábban többször is írtunk a MIZU-n, az EUKI VIBE projekt célja, hogy népszerűsítse és megkönnyítse a hulladéktermelés csökkentését tárgyaink otthoni vagy közösségi karbantartásával, javításával. A nemzetközi tapasztalatok mellett azonban egyaránt fontos – sőt, talán fontosabb – megismerni azt, hogy mik azok a már létező gyakorlatok, szokások Budapesten és a kerületben, amire egy ilyen programot fel lehet építeni. Ennek céljából bízta meg Zugló Önkormányzata a 21 Kutatóközpontot azzal, hogy készítsen a budapestiek körében felmérést a javítási szokásaikról, a közösségi újrahasznosításról alkotott gondolataikról, igényeikről.
„Minek dobjam ki, jó lesz az még valamire!” – talán mindannyian mondtuk már ezt valami régi használati tárgyról, ruháról vagy egyéb apróságról. Bár tudni kell megválni attól, ami valóban szemét, napjainkra az is nyilvánvalóvá vált, hogy a Föld nem bírja ki azt, ha minden elromlott tárgy rögtön repül a kukába, ha mindig újat veszünk mindenből. Magyarország ugyan az Európai Unión belül nem a legnagyobb szeméttermelő: egy európai állampolgárra fejenként átlagosan 517 kg hulladék jut, míg Magyarországon ez 414 kg, a negyedik legalacsonyabb az Unióban. Ez a szám azonban az utóbbi években növekedni látszik az Eurostat adatai szerint.
A kutatásban összesen 909 kitöltő vett részt 2026 júliusa folyamán, és a 18 és 75 év közti budapesti lakosságra nézve reprezentatívnak tekinthető nem és kor szerint. Ez annyit jelent, hogy az adott korosztályok és nemek aránya megegyezik a fővárosi teljes lakosságban ezek arányával. Más faktorok – foglalkozás, kereset, oktatási háttér, lakhely – tekintetében nem mondhatjuk el, hogy a kutatás eredményei tükröznék a budapesti népességet, ez azonban nem jelenti azt, hogy a válaszok ne igazi véleményeket adnának vissza, vagy ne lehetnének a mért arányok irányadóak.
Ezermesterek városa
Nehéz napjainkban úgy élni, hogy nem termelünk nap mint nap szemetet. Technikai eszközeink, használati tárgyaink rövid élettartamra vannak tervezve, gyakran nincs lehetőségünk megfizethetően vásárolni műanyag csomagolás nélküli ételt. A reklámok azt harsogják: az a menő, akinek mindig mindenből a legújabb, legcsillogóbb van.
Ennek ellenére az adatokból az tűnik ki, hogy a budapestiek túlnyomórészt igyekeznek maguk megjavítani, vagy szakemberrel megjavíttatni használati tárgyaikat. Mielőtt azonban ezt részletezhetnénk, nézzük meg: mi az, ami gyakran elromlik a budapestiek és zuglóiak háztartásaiban?
Az elmúlt 12 hónapban volt-e olyan használati tárgya az alábbiak közül, amely javításra vagy felújításra szorult? Kérjük, jelölje meg az összes olyan tárgyat, amely javításra/felújításra szorult!
Ami különös lehet a fenti grafikonon, az a szobanövények kategóriájának nagy jelenléte: a budapestiek és zuglóiak közt is kiemelkedően sokan „javították meg” szobanövényeiket. Ha belegondolunk, hogy egy átültetés vagy egy elhalt növény utolsó élő ágának megmentése helyett az új növénnyel együtt érkezne egy új műanyag cserép is, akkor látható lesz, hogy valójában ezzel is jár legalább valamennyi hulladékcsökkentés, egy kicsivel kevesebb pazarlás. Egyébként azt láthatjuk, hogy elsősorban kisebb, akár otthon is javítható tárgyak (nem pedig például a hűtőszekrény) romlottak el a háztartásokban.
Milyen arányban javítják meg az emberek a saját dolgaikat?
Általánosságban azt láthatjuk, hogy azoknak az aránya, akik a szervízig sem viszik el használati tárgyaikat, hanem inkább „házon belül” javítják vagy újítják fel azokat, mindenütt meghaladja az 50%-ot, és egyes területeken eléri a 60%-ot is. Kiemelnénk azonban azt, hogy a válaszadó zuglóiak jelentősen alacsonyabb arányban javítanak, inkább elrakják felújítandó dolgaikat későbbre. Van egy jelentős trend a korbeli különbségek mentén is: a megkérdezettek közül a 65 és 75 év köztiek kiemelkedően nagy, 56%-os arányban maguk igyekeznek megjavítani hibás vagy elromlott tárgyaikat.
Akik nem maguk ezermesterkednek, legtöbbször (26%-ban) azért nem teszik, mert nem tudják, hogyan kell ezt csinálni. Ezt követi fej fej mellett az a kategória, aki nem fér hozzá megfelelő térhez vagy szerszámhoz a javításhoz (17% és 7%, összesen 24%), valamint azok, akiknek megfelelő ideje nem akad az ilyesmire (szintén 24%). Az utolsó 10%-ot meghaladó kategóriát azok teszik ki, akiknek túl drága lenne a javítás. Ahogy az az alábbi ábrán is látható, 10%-ot sem érik el azok, akik inkább kényelemből újat vásárolnak.
Az időhiányt nehéz ugyan orvosolni, azonban az EUKI-VIBE projekt zuglói célja pontosan az, hogy terjessze a hiányzó tudást illetveteret és eszközöket teremtsen arra, hogy mindenkinek legyen lehetősége önállóan megjavítani, ami elromlik, megsérül vagy felújításra szorul otthon.
Milyen segítséget igényelnének az emberek?
A kérdőív második része arra vonatkozott, hogy a kitöltők milyen módon szeretnének segítséget kapni az otthoni javítással, újrahasznosítással kapcsolatban (ha egyáltalán szeretnének). Az adatokból az tűnik ki, hogy Zuglóban a legtöbbeket a mentorált műhelymunka, a helyszíni alkotóműhely vagy a csináld magad tér kialakítása, valamint képzések és oktatások igénybevétele érdekelne biztosan. Mindenesetre a zuglói válaszadók körében (ez a 909 fős mintából 286 embert jelent) általánosnak látszik az igény egy olyan közösségi tér kialakítására, ahol önálló javítást, felújítást és alkotást tanulhatnának vagy csinálhatnának.
Mentorált műhelymunka alatt elsősorban a tárgyak vezetett megújítása, a zöld otthon & növények, valamint a fenntartható étkezés témák népszerűek. A zuglói Közösségi Újrahasznosítási Műhely igyekszik majd ezeknek az igényeknek megfelelni és olyan mesterembereket meghívni, akik segítenek a javítás és alkotás folyamataiban.
Miből fog fennmaradni a műhely?
Egy közösségi tér fenntartása igen nagy költség, amely több oldalú támogatásokból és bevételekből üzemeltethető, de nem várható el, hogy a teljes működést kizárólag az Önkormányzat finanszírozza. Ezért is olvastuk nagy örömmel, hogy a Budapestiek és a zuglóiak hajlandóak kivenni a részüket a Műhely finanszírozásából. Ami a fizetésre való készséget illeti, az látható, hogy kevesen (zuglói válaszadók mindössze 22%-a) lenne nyitott tagság vásárlására, de alkalmanként 1-2000 forintot a többség szívesen kiadna foglalkozásokra.
Köszönjük mindenkinek, aki válaszolt a kérdőíves felmérésre, és ígérjük, hogy mindezen igényeket figyelembe véve nyitja majd meg kapuit a Zuglói Közösségi Újrahasznosító Központ. A Nagy Lajos király útja 72. szám alatti helyiséget Zugló Önkormányzata a Repair Café és további civil szervezetekkel együttműködve úgy alakítja ki, hogy teret, tudást és lehetőséget egyaránt találhasson majd mindenki, a csináld-magad hobbistától azokig, akiknek csak lötyög a szék lába.
Akiket érdekelnek mélyebben is a kutatás eredményei, azok nyugodtan olvasgassák a 21 Kutatóközpont alább linkelt remek összefoglalóját. Igyekeztünk a legfontosabb adatokat bemutatni, azonban vannak bőven olyan kimaradt részletek, amiben elmerülhetnek az érdeklődők!
A tanulmány eredményeinek részletes bemutatását itt olvashatjátok!
