Ha bringás várost, sétáló metropoliszt vagy innovatív közlekedésfejlesztési példákat keresünk, akkor általában nyugat-európai városok ugranak be: Bécstől, Malmötől, Koppenhágától is bőven van mit tanulnunk. De most utazzunk messzebbre képzeletben: a világ egyik legmenőbb városi közlekedési kezdeményezésével a távoli Kolumbia fővárosában, Bogotában találkozunk.

Amilyen egyszerű, olyan nagyszerű: ez a Ciclovia, vagyis Bringaút!

A város autóúthálózatának jelentős részét, 120 kilométert, minden áldott vasárnap átengedik a bringásoknak, gyalogosoknak, rollerezőknek, görkorisoknak, kerekesszékeseknek, vagyis bárkinek, aki nem motorral hajtott járművel jön. A helyiek pedig boldogan veszik birtokba az úttesteket, végre fellélegezhet a város. De nem csak kerekezni lehet, a városlakók egyszerűen élvezik, hogy övék a tér, sportolnak, táncolnak, zenélnek, beszélgetnek, esznek az utcán, és örülnek, hogy az amúgy zsúfolt, zajos, rossz levegőjű város egy napra igazi szerethető hellyé változik.

Erősödő közösség

A szervezők számára a Ciclovia legfontosabb üzenete, hogy a lakosság ilyenkor visszakapja az autóktól a várost, az emberek használhatják azokat a tereket is, amikről a hétköznapokon kiszorulnak, hogy sajátjuknak érezhetik a városukat. A szabad téren űzhető tevékenységek, a közös élmények pedig lehetőséget adnak a közösség összekovácsolására. A Ciclovia program vezetője szerint a hétköznapokon rohanó, feszült, sokszor agresszióval teli metropolisz vasárnaponta a béke szigetévé változik. Jól megfér egymás mellett az utcai grillező, a zumbatanítás és a bringaoktatás, és a társadalmi különbségek is oldódnak.

A kezdetek

Hosszú út vezetett odáig, hogy mára Bogotá világszerte városszervezési fogalom lett. A sztori 1976-ban indult, amikor néhány befolyásos helyi polgár megelégelte, hogy a parkoló autók elfoglalják a járdákat, és a piros lámpákat semmibe véve hajtanak át a kereszteződéseken. Az azelőtt ismeretlen bringás vasárnap kezdeményezés teljesen új volt mindenkinek. A bicikli akkoriban ritka közlekedési eszköz volt, de a fiatalok körében robbanásszerűen kezdett terjedni, elsősorban mint sporteszköz. És nem válogatott: minden társadalmi rétegben hódított.
A kilencvenes években az akkori városvezetés elevenítette fel a máig élő hagyományt, immár kiterjesztve a város jelentős részére. Azóta Bogotá minden vasárnapja egy 120 kilométer hosszú kulturális, gasztronómiai és sportfesztivál.

 

Az írás a National Geographic cikke nyomán készült

A CIVITAS SUNRISE projektet az Európai Unió Horizon2020 kutatás-fejlesztési programja támogatja (No: 72 33 65)