Vegyünk egy mély levegőt, és sétáljunk végig gondolatban Zugló egyik csendes, lakótelepi parkján. A kerületnek egy olyan szegletében, amely nem szerepel a turisták térképein, mégis a legfontosabb dolgokról mesél: arról, hogyan tanulunk meg újra együtt élni egymással és a természettel a város sűrűjében.
Az elmúlt másfél évben a Zuglói Polgármesteri Hivatal Közösségi és Részvételi Osztályának (KRO) munkatársaiként abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy nap mint nap közelebb kerülhettünk a helyi szomszédságokhoz. Legutóbb egy különleges terepséta során az ELTE Közösségi és civil tanulmányok mesterképzésének hallgatóit fogadtuk, akikkel bejártuk a kerület néhány kulcsfontosságú pontját, miközben az első zuglói részvételi költségvetés megvalósítási folyamatairól és tapasztalatairól meséltünk nekik.
A séta egyik legfigyelemreméltóbb állomása mégis egy egészen apró, szinte rejtett lakótelepi park volt, egy olyan hely, ahol a részvételiség nem elvont fogalomként, hanem kézzelfogható értékrendként él.
Ahol a gondoskodás láthatóvá válik: természet- és közösségalapú szemlélet a gyakorlatban
Amikor városi közösségekről beszélünk, gyakran hajlamosak vagyunk csak az emberi kapcsolatokra fókuszálni. A zuglói szomszédságokban szerzett tapasztalataink azonban azt mutatják, hogy a valóban fenntartható és megtartó közösségek alapja a természet- és közösségalapú szemlélet ötvözése.
Néhány kis lakótelepi park ékes példája annak, hogyan válik láthatóvá a helyben élő, aktív lakosok értékrendje a mindennapi tetteikben. A KRO munkatársaiként hatalmas értéknek látjuk azt a kapacitást és energiát, amit a lakók önkéntes munkaként beletesznek a környezeti értékek megóvásába. Ez nem csupán kertészkedés: ez a városi létezés újragondolása, ahol az emberi és „nem-emberi” szomszédok békésen élnek egymás mellett.
Miben mutatkozik meg ez a tudatos együttélés?
- Az apró élet tisztelete: Egy látszólag jelentéktelen kis magonc köré épített védelem mutatja, hogy a lakók nemcsak a kész, nagy fákban látják az értéket, hanem a jövő életét is óvják.
- Gondoskodás a városi vadvilágról: A sünök és rovarok élőhelyének védelme a tudatos avar- és zöldhulladék-kezeléssel valósul meg. Az avar itt nem „eltakarítandó szemét”, hanem a mikro-élőhelyek elengedhetetlen védőrétege.
- Életadó figyelem: A madáritatók kihelyezése és rendszeres feltöltése a nyári hőségben apró, de életmentő gesztus.
- Közös, csendes terek: A parkban helyet kapott egy kis leülős sarok is, ahol a szomszédok megpihenhetnek, beszélgethetnek, vagy egyszerűen csak jelen lehetnek.
Miért nem mutatjuk meg a pontos helyszínt?
Sokan kérdezhetnék, hol található pontosan ez a park. Szándékosan nem nevezzük meg a helyszínt, és ennek nagyon fontos oka van.
A kezdeményezés szépsége éppen a csöndes, zavartalan jelenlétben rejlik. A célunk nem egy újabb látványosság bemutatása vagy turisták odavonzása, hanem az együttműködés sokszínűségének szemléltetése. Azt szeretnénk megmutatni, hogy a közösségi gondoskodás nem felülről szervezett projektekből, hanem pontosan ilyen alulról jövő, kisléptékű, de mély elköteleződésből táplálkozik.
Mit tanultunk az elmúlt másfél évből?
A részvételi költségvetés megvalósításán és a szomszédsági találkozókon keresztül az elmúlt másfél évben világossá vált számunkra: a kerület lakóiban hatalmas cselekvési vágy és felelősségérzet él.
Az ELTE mesterszakos hallgatóival folytatott párbeszéd is megerősített minket abban, hogy a részvételiség nem merül ki a szavazásban vagy az ötletbeadásban. A részvételiség ott kezdődik, amikor a lakók sajátjuknak érzik a közvetlen környezetüket, és képessé válnak arra, hogy összefogva, a természet ritmusát tiszteletben tartva alakítsák ki saját szomszédsági tereiket.
Mit látunk a zuglói nagyképben a szomszédságokon túl?
Nem mehetünk el a másik pólus mellett sem, amellyel lépten-nyomon találkozunk a városi térben: ez az elhagyatott, elhanyagolt zöldfelületek túlszabályozott, steril ellentétpárja. Itt a tövig lenyírt, sárguló gyep, a precízen elszállított avarréteg és a kopárrá söpört föld jelzi a természet feletti túlzott kontrollt – egy olyan szemléletet, amelyből hiányzik az ökológiai tudatosság. Az avar gépies elhordása és a gyep sivataggá nyírása felborítja a talaj természetes nedvességháztartását, elpusztítja a hasznos rovarok, sünök és apró élőlények elengedhetetlen áttelelő- és búvóhelyeit, és végső soron kimeríti a városi ökoszisztémát.
A tudatosabb, természetközeli parkfenntartásra való áttérés azért égetően fontos, mert a klímaváltozás hatásai – az aszályok és a hőszigetek – közepette a biológiai sokféleség megőrzése és a talaj életben tartása már nem esztétikai kérdés, hanem a városi ember saját élhető jövőjének és egészséges lakókörnyezetének a záloga. A szomszédsági önkéntes locsoló közösségekben és a közösségi kertekben már elindultak ezen tudatos zuglóiak.
A KRO-nál továbbra is azon dolgozunk, hogy ezeket a hálózatokat erősítsük, összekössük az aktív lakosokat, és biztosítsuk számukra a megfelelő hivatali támogatást. Mert Zugló igazi ereje nem a betonban vagy a szabályzatokban, hanem ezekben a gondoskodó szomszédsági közösségekben rejlik.