Ahogy az utóbbi hetekben saját bőrünkön megtapasztaljuk, a klímaváltozás hatásai, mint a fokozódó városi hősziget-hatás, a tartós szárazság és csapadékhiány korunk legégetőbb kihívásai közé tartoznak. A nyári kánikulák intenzitása drasztikusan növekszik: közel 1000 városban érheti el vagy haladhatja meg a nyári átlagos csúcshőmérséklet a 35 fokot. Azt is megtapasztaljuk, hogy klímaváltozás egy összetett válságot eredményez, amire az eddig bevált alkalmazkodási módok nem jelentenek fenntartható megoldást. Bár a napokban túljutottunk a legkritikusabb ponton, a válsághelyzet azt tanítja nekünk társadalomként, hogy rendszerszinten kell újragondolni eddigi működésünket.
Az utóbbi nyarakon olyan kérdések merültek fel a városban, hogy honnan lesz vizünk öntözésre? Hogyan tudjuk magunkat lehűteni a városi forróságban? Mi a valós megoldás, ha a klímaberendezéseink bekapcsolása bűntudattal jár, mert tudjuk, hogy az energiaforrások is végesek? Mind összetett kérdések, ám városfejlesztési szempontból nem kérdés, hogy a városi zöldfelületek fejlesztése a leginkább költséghatékony és fenntartható megoldás a város hűtésére.
A zöldfelületekkel kapcsolatos kutatások behozták a közbeszédbe a „zöldinfrastruktúra-szolgáltatás” fogalmát. Ez a meglehetősen haszonelvű gondolat elsősorban arra hívja fel a figyelmünket, hogy mennyi mindent köszönhetünk a zöld növényzetnek, mennyi „szolgáltatást” nyújt az ember számára a természet.
De mégis honnan lesz víz öntözésre?
Budapest főtájépítésze arra hívta fel a figyelmet az utóbbi hetekben kialakult válsághelyzetben, hogy amennyiben városi fáink öntözését nem priorizáljuk, azzal a város legnagyobb természetes klímaberendezésében okozunk hosszú távú kárt. Hallgasd meg ide kattintva.
A klímaváltozás egyik következménye az egyenlőtlen csapadékeloszlás. Gondoljunk bele, egyik nyáron hetekig tartó szárazsággal küzdünk, máskor a hirtelen lezúduló csapadék villámárvizeket, árvizeket okoz. Mindkét esetben közös, hogy a városaink szivaccsá alakítása nyújthat megoldást, ami azt jelenti, hogy nagy esőzések és áradások esetén képes felszívni és elraktározni a vizet. A szivacsváros elképzelése egy szemléletváltást jelent. Míg korábban az volt a prioritás, hogy a csapadék csatornákba terelve minél hamarabb elvezetődésre kerüljön a területről, és így épült a jelenlegi infrastruktúráink többsége, addig ma a szakemberek a víz helyben tartását sürgetik természet-alapú megoldások alkalmazásával.
Éppen ezért nagyon fontos, hogy a tetőfelületekre és burkolatokra érkező csapadékra egy kiaknázatlan értékként tekintsünk és megtartsuk a talajban. Elsőre nem tűnik olyan bonyolultnak, ám sajnos manapság sok jogi és műszaki akadály hátráltatja, hogy a tetőfelületekre érkező csapadékot helyben tarthassuk. Erre keres megoldást a Zuglói Önkormányzat által elnyert Circular Water Catalyst (CWC) projekt, ami a Rákos-patak menti területek vízmegtartásának növelésére fókuszál.
Olvass a projektről többet itt.
A hagyományos és a fenntartható csapadékvíz-gazdálkodás eszközei (forrás: https://varosieso.hu/wp-content/uploads/2026/04/Szivacsvaros_ife_in_runoff.pdf)
A Rákos-patak mente, mint klímafolyosó
A Rákos-patak nem csak ökológiai folyosóként fontos az élővilág számára, de megannyi zuglói és budapesti használja naponta rekreációs és közlekedési céllal. Gondoljunk bele hányan mennek le a partra sétálni, kutyát sétáltatni, játszani, futni vagy kerékpározni végig a patak mentén. A Rákos-patak parti területeket nem csak a közvetlen környezetében élők használják, ezért is hivatkozik rá a Zuglói Zöld Infrastruktúra Fejlesztési Akcióterv (ZIFFA) kerületi jelentőségű zöldinfrastruktúra elemként. Pont ezért nagyon fontos, hogy a nyári kánikulában egy olyan klímafolyosóvá váljon, ahol le tudjuk a hőségben hűteni magunkat.
A Circular Water Catalyst projekt során a Rákos-patak partjának zuglói szakaszain feltérképezzük, hogy hol helyezkednek el olyan burkolt és tetőfelületek, amelyekről a csapadékvizet össze lehet gyűjteni, és esőkertekbe vezetve elszikkasztani. A projekt második felében több esőkert is megvalósul a kiválasztott helyszíneken.
Mik azok az esőkertek?
Az esőkert egy olyan, növényekkel beültetett, enyhén mélyített zöldfelület, amely összegyűjti a környezetéből érkező csapadékvizet, majd azt helyben visszatartja és fokozatosan elszivárogtatja a talajba. Így a víz nem azonnal a csatornahálózatba kerül, hanem hasznosul a talajban és a növényzet számára.
Mi mindenre jó az esőkert?
- Csapadékvíz-visszatartás és -szikkasztás – csökkenti a csatornahálózat terhelését és a villámárvizek kockázatát.
- Vízminőség-javítás – a talaj és a növényzet megszűri a csapadékvízben található szennyezőanyagok egy részét.
- Biodiverzitás támogatása – élőhelyet és táplálékot biztosít rovaroknak, madaraknak és más élőlényeknek.
- Mikroklíma javítása – a növényzet párologtatása révén mérsékli a környezet hőterhelését.
- Talaj javítása – hozzájárulhat a talaj vízháztartásának és szerkezetének javításához.
- Élhetőbb városi környezet – zöldíti a köztereket, és esztétikai, rekreációs értéket is teremt.
- Klímaadaptáció – egyszerre segíti a városi területek alkalmazkodását a gyakoribb intenzív esőzésekhez és a nyári hőhullámokhoz.
A projekt jó lehetőséget biztosít arra, hogy a pilot esőkertek tapasztalatai alapján kerületszerte minél több helyen jöjjenek létre a csapadékvíz helybentartását elősegítő fejlesztések.